Kárpátaljai Magyar Iskolai
Könyvtárakért Alapítvány

Puky Miklós (1961-2015)

Kedves Barátaink!

Most kaptam a hírt, hogy Puky Miklós, 54 éves korában egy másik dimenzióba távozott.

Az Ő világa, itt a Földön is egy külön világ volt. A különcségével együtt a rendkívül értékes emberek közé tartozott! Szakmájában kiemelkedően jó volt: pontos, precíz, nagyon igényes. Emellett számos ügyet vállalt fel, aminek gondozása, ápolása nem folyt szervezett, intézményesített keretek között. Ezek közül első helyen a békák ügye volt, a Varangy Akciócsoport Egyesület keretében, melyet közel három évtizeden keresztül tartott életben. Sokat tudott kamatoztatni az egyesületi munkából, de ezáltal nagyon sokat juttatott a köznek is. A civil szervezeti élet ezért nem volt újdonság számára, s ezért támogatta elsők között az ötletet, hogy hozzuk létre alapítványunkat, a KaMIKA-t. Az általa Kárpátalján készített fotókból születtek azok a képeslapok, melyeknek jótékonysági árusításával megteremtettük alapítványunk bejegyzésének anyagi feltételeit is.A világ számos egzotikus országát bejárta, de igazában jól Kárpátalján érezte magát. Járt előadásokat tartani mint biológus is, s később, már mint alapító tag,  az alapítványt népszerűsítendő, iskolákba, táborokba is, sem időt, sem anyagiakat nem kímélve. A Békakoncert c. játékos, zenés-irodalmi műsorunkat is azzal a céllal állítottuk össze, hogy leginkább határon túli települések iskoláiba visszük majd el, mint ismeretterjesztő előadást. Rendkívül ötletgazdag ember volt, s nagyon inspirálóan tudott hatni azokra az emberekre, akit el tudott fogadni s akik Őt is elfogadták.

Miklós!

Hálásak vagyunk az az alapítványunkba befektetett munkádért, önzetlenségedért, ötleteidért! Láthattad, nem volt hiábavaló!

Reméljük, közel harminc évnyi kitartó munkáddal neveltél annyi természetbarátot is, hogy lesznek, akik folytatják a munkádat, mert Ők is tudják Tőled:

“Ha megfogyatkoznak a békák,
nem csak szúnyogból lesz több, gólyából kevesebb;
nem csak kertünk őrzőit és gyógyszereink alapanyagait veszíthetjük el;
nem csak tavaszi és nyáresti zenénk halkul el, hanem a múzsa csókja is elgyengül.”

Mi folytatjuk. Alkalmazkodnunk kell ugyan a megváltozott körülményekhez, a lehetőségekhez, de a hit, a meggyőződés vezérelte munka körültekintő, igényes szervezése az maradt.

Szomorú, hogy nem lehetsz velünk fizikai valódban a tízéves ünnepségünkön már Te sem! Ha úgy igaz, ahogy gondoljuk, s valóban van ott „fenn egy ország”, Ti ott találkozzatok akkor: Éva Erzsike, Gönczy Sanyi bácsi és Te!

Isten Veled!