Kárpátaljai Magyar Iskolai
Könyvtárakért Alapítvány

Elhunyt Gönczy Sándor

Kedves Barátaim!

Szomorúan tudatom veletek, hogy Gönczy Sanyi bácsi, nagyon hosszú szenvedés után, tegnap hajjnalban végleg megpihent.

Számunkra fel nem mérhető, fájdalmakkal terhes múltat cipelt a lelkén. Ez edzette arra, hogy Ő csakis jó lehet. Annyi tisztelet-, annyi szép szó- emlékem marad róla. Biztos vagyok benne, hogy a Ti életetekben is, akik ismertétek, egy gyöngyszem volt. A hit, az elkötelezettség mintaképe. Aki nem ismert lehetetlent, ha magyar nyelvről, a magyarságról volt szó. Minden igyekezetével azon volt, hogy megakadályozza, de legalábbis késleltesse Kárpátalja magyarjainak szétszóródását. A kicsiny HAZA volt a mindene.

Küzdött, pedig tudta, ahogy meg is fogalmazta: az anyaország vérkeringésétől oly szorosan elkötve élt a kárpátaljai magyarság, hogy már nem is fájt a nemzettestnek.

Hitvallása volt:

“Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik; és aki megtartóztatja a járandóságot, de ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Példabeszédek – 11.24., 25.)

Drága Sanyi Bácsi!

Nagyon gazdagon mentél el és rengeteg kincset hagytál ránk. Köszönjük!

Nyugodjál Békében!